„Óvodából iskolába….

Az iskolaérettség kérdései

Molnár Anikó okleveles gyógypedagógus, a Kispesti Egyesített Óvodák munkatársa, 2026.10.06-án, a KMO-ban, érdeklődő szülőknek tartott praktikus gyakorlati ismereteket nyújtó tájékoztatót, az iskolaérettség fogalmáról, az iskolaérett gyermek tulajdonságairól, a tankötelezettség halasztásával kapcsolatos teendőkről, valamint hasznos tanácsokat, ötleteket, feladattípusokat javasolt a gyermekek otthoni támogatásához ebben a folyamatban.

Az iskolára való felkészítés egy folyamat eredménye, mely az óvodás évek egészét érinti, és a tanulási képességek mellett a gyermeki személyiség fejlesztését is célozza. Ez nem csak az óvoda feladata, hanem a családi környezeté is, tehát az eredményesség fokmérője közös munka eredménye; így szülőként is részt kell vállalni ebben.

Mit is takar az ISKOLAÉRETTSÉG fogalma?

Az óvodáskor egy igen érzékeny, szenzitív periódus a kisgyermek életében, amikor is az iskolai olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapkészségek teremtődnek meg. A gyerekek nagy többsége általában 6 éves kora körül a spontán érés, a családi és intézményi környezet inspiráló hatásai és az óvodai foglalkozások eredményeként alkalmassá válik az iskolai tanulmányainak megkezdésére.

Ehhez azonban több tényező együttes megléte szükséges:

1. A gyermek személyisége részéről: az iskolára való alkalmasság, érettség
2. A szülők részéről: a megfelelő hozzáállás, a felkészítés, iskolaválasztás
3. Az intézmények oldaláról: Az óvoda-iskola nyitottsága, elvárásai, kapcsolatuk, egymás munkájának segítése

 

Menjen iskolába, vagy maradjon óvodában a gyermek? Támogató dokumentumok, teendők a halasztás érdekében:

A jelenlegi törvényi szabályozás értelmében (2026.10.06.!), az a kisgyermek, aki a 6. életévét 2027. augusztus 31-vel betölti, tankötelessé válik, és következő tanévben meg kell kezdenie általános iskolai tanulmányait.

Annak a gyermeknek, aki bármilyen oknál fogva, még éretlen lesz a sikeres iskolakezdésre, lehetősége van az óvodában maradásra. A szülők teendői a következők:

• Egyeztetni érdemes a gyermeket mélyen ismerő óvodapedagógussal és fejlesztő szakemberrel, és tőlük tanácsot kérni az érettségi szinttel kapcsolatban.
• Ha egy gyermek mind testileg, mind értelmileg és szociálisan is érett, az az érdeke, hogy kezdje meg az iskolát!
• Ha a halasztás mellett döntenek a szülők, akkor kérelmet kell benyújtani az Oktatási Hivatal felé 2026 december vége és 2027 január közepe között (pontos időintervallum még nem ismert), melyben meg kell indokolni, hogy a szülő, miért gondolja azt, hogy gyermekének még egy évig az óvodában kellene fejlődnie. Ezt ügyfélkapun, vagy postai úton lehet megtenni, de nagyon fontos a nyitva álló határidő betartása!

A felületre lehetőség adódik az óvodapedagógus jellemzését, a gyermekkel foglalkozó fejlesztő szakemberek véleményét és szakorvosi javaslatot becsatolni a szülői kérelem mellett, de nem kötelező!

Az Oktatási Hivatal eddigi tapasztalat szerint, nem utasít el rögtön szülői kérelmet, ha a kérelem megfelel a benyújtás feltételeinek (életkor, tartalom, idői intervallum, adatok hitelessége) de, ha valamilyen okból szükségesnek ítéli, kirendelheti a szakszolgálat iskolaérettségi vizsgálatát. Ebben az esetben a szakszolgálat szakemberei, a szülővel karöltve döntenek a tankötelezettség megkezdése, vagy halasztása ügyében.

• Ha egy szülő szeretné szakember segítségét kérni a halasztáshoz, akkor lehetősége van a kérelemhez támogató dokumentum beszerzésének céljából ősszel -október-november hónapban- a kerületi szakszolgálathoz fordulni, és tanulási képességfelmérést kérni gyermeke számára. Az ott kapott dokumentumot, lehetősége van csatolnia a kérelme mellé.
• Ha egy gyermek, „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel” vagy „sajátos nevelési igénnyel” küzd, járási/megyei szakértői bizottsági szakértői véleménye van 2025 szeptember 1 utáni dátummal, melyben leírásra került a következő tanévi tankötelezettséggel kapcsolatos halasztási javaslat; akkor annak a szülőnek, nem kell kérelmet benyújtania az OH felé, hanem a szakértői véleményt kell bemutatni az óvodában.
• Örömhír, hogy várhatóan, a jövő nevelési évben már más, könnyebb szabályozás fog működni a gyakorlat szintjén az átlagos fejlődésmenetet működő gyermekeknél. Visszatér a rendszer, amiben az óvodapedagógus és a szülő dönt első körben az iskolára való alkalmasság kérdésében. Ez lényegesen egyszerűsíti majd a folyamatot, és csak kérdéses esetekben kell külső szakemberek segítségét igénybe venni.

Ha a szülőben megszületett a döntés, és megtörtént a hivatali út, valamint eldőlt a tény, hogy a következő tanévben óvodában marad, vagy iskolát kezd a gyermek, azután arra a helyzetre kell készülni lelkileg mind a szülőnek, mind a gyermeknek. Tehát, vagy még az óvodás létre, vagy az iskolakezdésre!

Az iskolaérettség egy komplex fogalom, mely fizikai /biológiai/, pszichés /értelmi/ és szociális alkalmasságot jelent, mely által lehetővé válik, hogy az óvodás létformából, játékosságból, a gyermek már irányítottabb, kontrollált körülmények között, hatékonyan, eredményesen tudjon az iskolai követelményeknek helyt állni, hogy az a fejlődését szolgálja. Az iskolaérettség nem egyenlő az okossággal, ügyeséggel, hanem egyfajta szociális rátermettséget is jelent az új kihívások, körülményekhez való alkalmazkodáshoz az iskolai életben.

Az iskolára való alkalmasságnak 3 tényezőjét szoktuk kiemelni: a 3 tényező egymással szorosan összefügg, egyik sem hanyagolható el, nincs fontossági sorrend, mindhárom megfelelő fejlettségi szintje fontos az iskolaérettség szempontjából. Ezek a testi, kognitív, mentális és szociális területek.

A testi, biológiai tényezők, melyek igen látványos, szembetűnő változások, és meghatározzák a gyermek teherbíró képességét. Ezekre van a legkevésbé ráhatásunk, ezek jórészt genetikailag meghatározott. Az alakváltozás, a vázizomzat csontosodása, az izomzat fejlődése, a fogváltás és az idegrendszer, agyi területek fejlődése mind-mind megteremtik a fizikai alapot a sikeres képesség fejlődéshez.

Az értelmi, mentális fejlettség mutatói, melyek egyénenként igen eltérőek lehetnek, leginkább az „okosságban” mutatkoznak meg. Az idegrendszer fejlődése okán, valamint a mozgásos, cselekvéses tapasztalatszerzés eredményeként bővülő ismeretekre tesznek szert.

A finomodó érzékszervek eredményeként, differenciált lesz látásuk és hallásuk, képesek lesznek pl. részleteket megjegyezni, szavakat hangokra tagolni, logikai műveleteket végezni, mint következtetés, osztályozás, több szempont figyelembe vétele, számokkal való egyszerű műveletek; melyek az eredményes olvasás-írás-számolás elsajátításának alapjai lesznek. Tapasztalatszerzésük alapja a játék, a mozgás, valamint a több érzékszervet bevonó cselekvés.

Fejlődik testtudatuk, mely az énkép alapja; téri tájékozódásuk, mely a világban és később a síkban, füzetben való eligazodást szolgálja. Fejlődik kommunikációs készségük is, érzelmeiket, gondolataikat mások számára is érthető formában képesek lesznek kifejezni. Képessé válnak a beszéd fegyelemre, a másik meghallgatására.

Képzeleti működésük erőteljes érzelmi és fantázia működésben körvonalazódik, gazdag szerep és konstrukciós játékokat játszanak; „fantázia hazugságok” jelennek meg. Kialakul a kettős tudat, mely által képesek elkülöníti a valóságot és a képzelet világát. Továbbá megjelenik a szándékos alkotó képzelet, kreativitás.

Meghatározó a figyelmi, gátló folyamatok érése, mely a bevésés és megértés alapja: az inger szelekciós működés finomodik, ezáltal a tudatos, irányított figyelem által, képesek lesznek a kevésbé érdekes dolgokra is figyelni, melynek terjedelme eleinte még szűk, 10-15 perces időtartamú. A spontán, önkéntelen figyelem terjedelme is növekszik, érdekes tevékenységeknél elérheti a 90 percet is. A monoton tevékenységek hamar kifárasztják, ezért motiválni kell, érdekes feladatokkal. A figyelem átvitele még nehézkes. Probléma lehet a figyelmi működés csapongása, hullámzása, fáradása, váltási nehézsége, szűk terjedelme, melyek tanulási problémához vezethetnek.

Az emlékezet, szintén egy alappillére a tanulási folyamatoknak. Képesek lesznek itt is a szándékos bevésésre, felidézésre az önkéntelen mellett (vers, mese tanulása). Megjelenik a logikai emlékezetbe vésés, a csoportosítás, rendezés következtében. A rövid és hosszútávú emlékezet is fejlődési folyamaton megy keresztül, mind a látás, mind a hallás, mind a mozgás- , és a belső érzetek tekintetében.

 

A harmadik terület, ami nélkül nem létezik iskolára való alkalmasság, a szociális fejlettség, érettség oldala. Mely jórészt a temperamentumbeli és nevelési jellemzőkben nyilvánul meg, és nagyok lehetnek a gyerekek között az egyéni eltérések. Érzelmeik differenciálodnak, megjelennek a magasabb rendű érzelmek (erkölcsi, esztétikai), és az önfegyelem. Érzelmeiket visszafogottabban, szocializált formában tudják már kifejezni. Szociálisan is érzékenyebbé válnak.

A kíváncsiság által, az új megismerésének örömére való igény, valamint a kompetencia igény növekszik, megjelenik a tudásvágy, a kreativitás is előtérbe kerül. A külső motivációt felváltja a belső motivációból végzett cselekvés.

Az önállóság növekedésével képesek lesznek alapvető szükségleteiket kielégíteni. Nő kompetencia szükségletük, hogy változást, eredményt tudjanak elérni a környezetükben.

Az önszabályozás fejlődésével kialakul az alkalmazkodó készség a környezet felé, a tanító elvárásaihoz, kezdik megérteni a közösség normáit; képesek lesznek az együttműködésre, fejlődik a késleltetési képesség (frusztrációs tolerancia, kivárás), a monotónia tűrés, szabálytudat, feladattudat és -tartás, kitartás képessége, és kialakul az önfegyeleme.

Mit tehet a szülő, annak érdekében, hogy gyermekét segítse ebben a folyamatban?

Egyrészt, észlelni kell az eltéréseket:

Ha szülőként azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk az óvoda utolsó évében még…

• nem szívesen vesz részt az óvodai foglalkozásokon, érdeklődése közömbös, beszűkült
• ha figyelmetlen, nehezen koncentrál, nagyon izgő-mozgó
• ha nagyon lassan, vagy éppen kapkodva, felületesen dolgozik, játszik
• ha mozgása rendezetlen, bizonytalanabb, ügyetlenebb
• ha mindkét kezével, vagy váltott kézzel használja az eszközöket, ceruzát
• ha rajzkészsége jelentősen elmarad a társakhoz képest, nem szeret rajzolni, festeni, gyurmázni
• ha a testrészei nevét gyakorlás mellett sem képes megnevezni
• ha a jobb-bal oldal megkülönböztetése nehéz számára a sok gyakorlás ellenére
• ha az alap irányokat, azok megtanulása után is keveri (alatt, mögött….)
• ha nehezen emlékszik vissza eseményekre, képekre, történetekre, versikékre
• ha beszéde tartalmilag (szűk szókincs), és/vagy alakilag (kiejtésben több hangot téveszt) elmaradást mutat a kortársaihoz viszonyítva
• ha nem érti, vagy nem követi a szóbeli utasításokat, és gondolatait nehezen fejezi ki
• ha nem szívesen hallgat mesét, annak tartalmát nem érti; nem szeret verset tanulni
• ha nehezen rak össze összerakós játékokat, vagy kerüli azokat
• ha a számok világában nehezen tájékozódik el, mennyiségeket nehezen számlál meg
• ha nehezére esik az együttműködés (nem szeret társas játékozni), nehéz a kivárás, könnyen dühbe gurul, vagy épp nagyon visszahúzódó

…..

Másrészt, tudatosan fókuszálni kell az egyenetlenebben fejlett területek segítésére, és a gyermek erősségeinek kiteljesítése is figyelmet érdemel:

• tanácsot kell kérni a gyermeket mélyen ismerő óvodapedagógustól, fejlesztő szakembertől; tanácsait, javaslatait megfogadni
• minél többet mozogni, kihasználni a szabad levegőn való játék adta lehetőséget (biciklizés, sarazás, fára mászás, homokozás, ugrálás, szaladgálás…); minél több manipulációs tevékenységet végezni (gyurmázás, fűzés…)
• keretek közé kell szorítani a fokozott televízió és okoseszköz (telefon, tablet…) használatát, melyek túlzott, rendszeres használata bizonyítottan gátolja az idegrendszer, a figyelem, gondolkodás és beszédkészség fejlődését
• minél többet érdemes mesélni, beszélgetni, ismeretet nyújtani a világról (pl. kirándulás, piacra járás közben ismeretátadás), igyekezzünk kérdezni mi történt körülötte, hogyan érzi magát
• rendszeresen közös élményeket szerezni, együtt játszani, alkotni, tevékenykedni
• együtt főzni-sütni, a gyermeket bevonni a ház körüli tevékenységekbe, mellyel fejlődik a kézügyessége is
• öltözködésnél érdemes a figyelmet felhívni a testrészek neveire, a jobb-bal oldal megnevezésére; játékpakolásnál a relációs szókincset érdemes tudatosítani (előtt, mögött, mellett…)
• szükséges tudatos napirendet és szabályokat kialakítani, az önállóságra szoktatni, melyek biztonságot és kereteket adnak
• ha a gyermek valamiben nagyon tehetséges (mozgás, logikai gondolkodás, zene), érdemes ezekre a területekre is figyelmet fordítani

Harmadrészt fordulhatunk segítségért:

Ha a megfelelő odafigyelés és foglalkozás mellett is pár hétnél tovább fennállnak a nehézségek, vagy a fejlődés mértéke lassú, tanítói tanácskérés után érdemes felkeresni a kerületi pedagógiai szakszolgálatot, és oda ellátásba önként jelentkezni (1196 Bp., Esze T. u.67.; 06-1-2829941; Valamint a kerületi Gyermekmentálhigiénés Rendelést (Kispesti Forrásház, 1191 Bp., Dobó Katica u. 18.).

Mit tehet a szülő az átmenet megkönnyítése, az iskolaválasztás segítése érdekében?

Az óvoda-iskola átmenetnél cél mindenki részéről, hogy az iskolakezdés ne szakadék, krízis legyen, hanem a fejlődés természetes velejárójaként kezeljük, melybe belefér némi zökkenő is.

Odafigyeléssel, átgondolással, körültekintéssel megkönnyíthető a gyermek iskolakezdése, s így várakozással, s nem szorongással készül az új kihívás elé.

Érzelmi biztonság megteremtésével, büszkeséggel és örömteli készülődéssel, meghitt beszélgetésekkel, teljen az iskolakezdés előtti félév. A nagyobb testvér példa, ő is megoszthatja élményeit a szülő mellett, de az ne riogatás formájában történjen, hanem a pozitív érzést, vágyakozást fenn kell tartani az iskolakezdésig. Vigyázni kell, mert szorongásokat okozhatnak az önkéntelen, nem komolynak szánt, jószándékú elszólások is. Lényeges, hogy a szülő se szorongjon!

A pozitív visszajelzések, megerősítések fontossága elengedhetetlen. Az érzelmileg bizonytalan helyzetben, a megfelelési igény miatt, ezen visszajelzések különösen fontosak, megelőzhető vele a fokozott szorongás, támogatott általa a pozitív énkép, önbizalom fejlődése, a hatékonyság, kompetencia szükséglet megélése.

A gyermek partnerként kezelése, döntési, véleményformálási joga oldja a szorongást, emelheti a motivációs szintet. Ne vegyük el tőle a beleszólás jogát, kívánságait lehetőség és szükség szerint, bizonyos kereteken belül, vegyük figyelembe. Közös legyen bizonyos keretek között az iskolaválasztás, legyen lehetősége arra, hogy pl. melyik tantónéni szimpatikusabb neki.

Az iskola választásnál fontos szempont a gyerek terhelhetőségének és érdeklődési körének tiszteletben tartása, hogy, miben ügyes, sikeres (tagozat), mi okoz neki nehézséget.

Fontos a gyermeki személyiséghez passzoló, illő pedagógus kiválasztása is. Egy mozgékonyabb gyermekhez határozott, míg egy visszafogottabb típushoz érzékeny, halkabb szavú, „tyúkanyó” típusú tanító illik.

Az ismerősség biztonsága révén, előre érdemes megismerkedni az iskola épületével, környezetével (iskolakóstolgató foglalkozások), napirendjével, a tanító nénivel, az iskolás életformával, esetleg barátot szerezni. Az ismeretlen helyzetekre a lehető legkörültekintőbben fel kell készíteni, lépésről-lépésre át lehet beszélni a dolgokat, bizonytalan helyzeteket (pl. iskolai csengő, szünetek, ebédlő, beiratkozás). Megnyugtatni, hogy a szorongása, félelme az újtól, természetes jelenség.

Nyári készülődés során, az iskolatáska, tolltartó, tanszerek közös vásárlása, még inkább áhítottá tehetik ezen folyamatot.

Az első napok fontossága meghatározó lehet. Legyenek a reggelek nyugodtak, jusson elegendő idő a készülődésre, ne kelljen kapkodni, sietni, jusson idő reggelizni. Legyen tér és idő gyerek kérdéseinek megválaszolására, megnyilvánulásaira. Teremtsünk időt átbeszélni az iskolai napirendet, hogy mire számíthat. Forduljunk felé őszinte érdeklődéssel. Hallgassuk meg élménybeszámolóit, biztassuk, jelezzünk vissza pozitívan.  Legyen az önállóságra szoktatás már a kezdetektől fogva kiemelt feladat.

Sikeres iskolára felkészülést kívánok,

Molnár Anikó

okleveles gyógypedagógus

KEÓ gyógypedagógiai munkaközösség koordinátora